"A győzelemért az embernek tudnia kell mindenekelőtt önmagát legyőznie."
A Taekwondo története:
A Taekwondo szó új keletû, csak az 1950-es évektõl kezdte használni Choi Hong Hi a Taekwon-do megalapítója. A Taekwondo viszonylag új modern harcmûvészet, a mai technikáinak a túlnyomó többségét a XX. század '50-es '60-as éveiben alakította ki az alpító Koreai mesterek segítségével. Mivel egy dinamikus, fejlõdõ képes harcmûvészeti ágazatról van szó, a mai napig is folyamatosan változik, fejlõdik.
A Taekwondo eredete az idõszámításunk elõtti I. századi társadalmakig vezethetõ vissza. Ebben az idõben a Koreai félszigeten három királyság alakult ki: Silla (ie. 57.), Koguryo (ie. 37.) és Baekje (ie. 18.). Ezek a királyságok évszázadokon keresztül harcban álltak egymással a félsziget feletti uralomért.
Az elsõ máig fenn maradt Harcmûvészeti vonatkozású emlékek ebbõl az idõbõl származnak: a Koguryu dinasztiabeli Muyong-chong és Kakchu-chong nevû királyi síremlékek falain, illetve mennyezetén lévõ falfestmények, melyek egymással küzdõ férfiakat ábrázolnak.
Akkoriban a Koguryo tudott a legdinamikusabban terjeszkedni, ahol már ekkor magas színvonalon oktatták a harcmûvészeteket. Silla 24. királya Chin Heung Konguryo királyával szövetkezve létrehozta az elsõ elit katonai alakulatot a "Hwarangdo-t". A Hwarando kiképzésben nagy hangsúlyt fektettek mind a fegyveres mind a fegyver nélküli közelharc képzésére. Ha hinni lehet a korabeli történeteknek, már ekkor magas színvonalú láb technika jellemezte a stílust. A Hwarangdo képzésben a testi nevelés mellett a szellemi képzéssel is foglalkoztak. Ezt egy Buddhista tanító Won Kwang konfuciusi tanai alapján tették.
A konfucionizmus mind a mai napig jellemzi a Koreai harcmûvészetek nagy részét. Szemben például a Japán harcmûvészetekkel, ahol többnyire a Zen Buddhizmus adja a szellemi hátteret.
Végül Munmu Vang-nak (661-680) Silla királyának, sikerült egyesítenie a Koreai félszigetet uralma alatt 668-ban, bár még Kínával 735-ig voltak háborúk a határ kérdésében.
A Silla által létrehozott egységes Koreai állam végül belülrõl hullott darabjaira, és az országot egy Van Gon (877-943) nevezetû hadvezérnek sikerült újraegyesítenie 935-ben. Az új állam és a dinasztia Koryo néven 1392-ig állt fenn. Innen ered a Korea elnevezése is az Európai nyelvekben.
1392-ben a Koryo dinasztiát felváltotta a Li dinasztia. Melynek elsõ királya Li Szong Gé megfosztotta trónjától a Koryo dinasztia utolsó királyát is és Thedzsó néven ült trónra. A Li dinasztia az országot Csoszonnak nevezte, így ezt a korszakot szokták O-Csoszonnak is nevezni. Ez a korszak lényegében 1910-ig a Japán megszállás kezdetéig tartott.
Ebben az idõben a harcmûvészeteket elsõsorban a hadseregben oktatták, illetve megvoltak a köznépnek is a maga harcmûvészeti játékai, például a Soo Bak és a Taek Kyon. Máig rendszeresen rendeznek Soo Bak és Taek Kyon versenyeket a Dan-O ünnepek alkalmával (Május 5.-én és Augusztus 15.-én). Valószínûleg ebben az idõben érték Kínai hatások is a Koreai harcmûvészeteket melyek jellegzetességei néhány mai Koreai harcmûvészeti ágban is megtalálhatóak.
A 19. század végén és a 20. század elején, Koreáért és a környezõ területekért, három nagyhatalom versenyzett, Kína, Oroszország és Japán. Végül Japán szerezte meg Koreát, és szinte gyarmati sorba taszította. A Koreai népet szinte tökéletesen kizsákmányolták és megpróbálták eljapánosítani. Ekkor a Koreai középosztály, ha iskoláztatni akarta a gyerekeit, csak Japánba tudta elküldeni õket tanulni. Ezek a Japánban tanuló Koreai fiatalok találkoztak a Japán harcmûvészetekkel, és az akkoriban Japánban elterjedõ Okinawai eredetû Karatéval is.
Ilyen Koreai fiatalember volt Choi Hong Hi, aki a Taekwon-do alapítója és késõbb az ITF elnöke lett. illetve Choi Yong Sul is, aki Takeda Sogakutól tanult Daito Ryu Aiki Jitsut (az Aikido elõdje), majd hazatérve kombinálva Koreai stílusokkal Yu Kwon Sul néven oktatta, amelybõl késõbb a Hapkido lett. Illetve Hyung Yee Choi is, aki Choi Hong Hi rokona volt és Masutatsu Oyama néven Japánban a Kyokushin Karate megalapítója lett.
1945-ben a Japán hadsereg megadta magát. Koreába a 38. szélességi körtõl délre az Amerikai, attól északra pedig a Szovjet hadsereg vonult be. Az Amerikai zónában a Koreai Köztársaság (Dél-Korea), a Szovjet zónában pedig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) jött létre.
1950. Június 25.-én kirobbant a háború a két Koreai állam között. Az Északiak hetek alatt elfoglalták Dél-Korea 90%-át. A Déliek oldalán elõbb az Amerikaiak és az ENSZ csapatok kapcsolódtak be a háborúba majd az Északiak oldalán 1 millió Kínai "önkéntes". A háború 1953. Július 27.-án Panmindzsonban fegyverszünettel ért véget. A két Korea területi és politikai megosztottsága máig tart.
A hosszú Japán megszállás után Dél-Koreában, a különbözõ harcmûvészeti iskolák (Kwan-ok) egymás után nyitották meg a kapuikat. Ezekben az iskolákban a legtöbb esetben egymás mellett többféle harcmûvészeti stílust oktattak, illetve ekkor még nem volt éles határvonal a különbözõ stílusok között. Ezeknek az iskoláknak a közös jellemzõje volt, hogy egy jelesebb mester, az iskola vezetõje köré tömörültek. Tulajdonképpen ez adta nekik az összetartó erõt. Értelemszerûen ekkor még nem léteztek a stílusoknak sem szervezetei, sem szövetségei. Késõbb ezeket a harcmûvészeti stílusokat igyekeztek nemzeti szövetségekben tömöríteni. 1955. április 11.-én fogadták el hivatalosan a Taekwon-do kifejezést Koreában.
A Taekwondo szó új keletû, csak az 1950-es évektõl kezdte használni Choi Hong Hi a Taekwon-do megalapítója. A Taekwondo viszonylag új modern harcmûvészet, a mai technikáinak a túlnyomó többségét a XX. század '50-es '60-as éveiben alakította ki az alpító Koreai mesterek segítségével. Mivel egy dinamikus, fejlõdõ képes harcmûvészeti ágazatról van szó, a mai napig is folyamatosan változik, fejlõdik.
A Taekwondo eredete az idõszámításunk elõtti I. századi társadalmakig vezethetõ vissza. Ebben az idõben a Koreai félszigeten három királyság alakult ki: Silla (ie. 57.), Koguryo (ie. 37.) és Baekje (ie. 18.). Ezek a királyságok évszázadokon keresztül harcban álltak egymással a félsziget feletti uralomért.
Az elsõ máig fenn maradt Harcmûvészeti vonatkozású emlékek ebbõl az idõbõl származnak: a Koguryu dinasztiabeli Muyong-chong és Kakchu-chong nevû királyi síremlékek falain, illetve mennyezetén lévõ falfestmények, melyek egymással küzdõ férfiakat ábrázolnak.
Akkoriban a Koguryo tudott a legdinamikusabban terjeszkedni, ahol már ekkor magas színvonalon oktatták a harcmûvészeteket. Silla 24. királya Chin Heung Konguryo királyával szövetkezve létrehozta az elsõ elit katonai alakulatot a "Hwarangdo-t". A Hwarando kiképzésben nagy hangsúlyt fektettek mind a fegyveres mind a fegyver nélküli közelharc képzésére. Ha hinni lehet a korabeli történeteknek, már ekkor magas színvonalú láb technika jellemezte a stílust. A Hwarangdo képzésben a testi nevelés mellett a szellemi képzéssel is foglalkoztak. Ezt egy Buddhista tanító Won Kwang konfuciusi tanai alapján tették.
A konfucionizmus mind a mai napig jellemzi a Koreai harcmûvészetek nagy részét. Szemben például a Japán harcmûvészetekkel, ahol többnyire a Zen Buddhizmus adja a szellemi hátteret.
Végül Munmu Vang-nak (661-680) Silla királyának, sikerült egyesítenie a Koreai félszigetet uralma alatt 668-ban, bár még Kínával 735-ig voltak háborúk a határ kérdésében.
A Silla által létrehozott egységes Koreai állam végül belülrõl hullott darabjaira, és az országot egy Van Gon (877-943) nevezetû hadvezérnek sikerült újraegyesítenie 935-ben. Az új állam és a dinasztia Koryo néven 1392-ig állt fenn. Innen ered a Korea elnevezése is az Európai nyelvekben.
1392-ben a Koryo dinasztiát felváltotta a Li dinasztia. Melynek elsõ királya Li Szong Gé megfosztotta trónjától a Koryo dinasztia utolsó királyát is és Thedzsó néven ült trónra. A Li dinasztia az országot Csoszonnak nevezte, így ezt a korszakot szokták O-Csoszonnak is nevezni. Ez a korszak lényegében 1910-ig a Japán megszállás kezdetéig tartott.
Ebben az idõben a harcmûvészeteket elsõsorban a hadseregben oktatták, illetve megvoltak a köznépnek is a maga harcmûvészeti játékai, például a Soo Bak és a Taek Kyon. Máig rendszeresen rendeznek Soo Bak és Taek Kyon versenyeket a Dan-O ünnepek alkalmával (Május 5.-én és Augusztus 15.-én). Valószínûleg ebben az idõben érték Kínai hatások is a Koreai harcmûvészeteket melyek jellegzetességei néhány mai Koreai harcmûvészeti ágban is megtalálhatóak.
A 19. század végén és a 20. század elején, Koreáért és a környezõ területekért, három nagyhatalom versenyzett, Kína, Oroszország és Japán. Végül Japán szerezte meg Koreát, és szinte gyarmati sorba taszította. A Koreai népet szinte tökéletesen kizsákmányolták és megpróbálták eljapánosítani. Ekkor a Koreai középosztály, ha iskoláztatni akarta a gyerekeit, csak Japánba tudta elküldeni õket tanulni. Ezek a Japánban tanuló Koreai fiatalok találkoztak a Japán harcmûvészetekkel, és az akkoriban Japánban elterjedõ Okinawai eredetû Karatéval is.
Ilyen Koreai fiatalember volt Choi Hong Hi, aki a Taekwon-do alapítója és késõbb az ITF elnöke lett. illetve Choi Yong Sul is, aki Takeda Sogakutól tanult Daito Ryu Aiki Jitsut (az Aikido elõdje), majd hazatérve kombinálva Koreai stílusokkal Yu Kwon Sul néven oktatta, amelybõl késõbb a Hapkido lett. Illetve Hyung Yee Choi is, aki Choi Hong Hi rokona volt és Masutatsu Oyama néven Japánban a Kyokushin Karate megalapítója lett.
1945-ben a Japán hadsereg megadta magát. Koreába a 38. szélességi körtõl délre az Amerikai, attól északra pedig a Szovjet hadsereg vonult be. Az Amerikai zónában a Koreai Köztársaság (Dél-Korea), a Szovjet zónában pedig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) jött létre.
1950. Június 25.-én kirobbant a háború a két Koreai állam között. Az Északiak hetek alatt elfoglalták Dél-Korea 90%-át. A Déliek oldalán elõbb az Amerikaiak és az ENSZ csapatok kapcsolódtak be a háborúba majd az Északiak oldalán 1 millió Kínai "önkéntes". A háború 1953. Július 27.-án Panmindzsonban fegyverszünettel ért véget. A két Korea területi és politikai megosztottsága máig tart.
A hosszú Japán megszállás után Dél-Koreában, a különbözõ harcmûvészeti iskolák (Kwan-ok) egymás után nyitották meg a kapuikat. Ezekben az iskolákban a legtöbb esetben egymás mellett többféle harcmûvészeti stílust oktattak, illetve ekkor még nem volt éles határvonal a különbözõ stílusok között. Ezeknek az iskoláknak a közös jellemzõje volt, hogy egy jelesebb mester, az iskola vezetõje köré tömörültek. Tulajdonképpen ez adta nekik az összetartó erõt. Értelemszerûen ekkor még nem léteztek a stílusoknak sem szervezetei, sem szövetségei. Késõbb ezeket a harcmûvészeti stílusokat igyekeztek nemzeti szövetségekben tömöríteni. 1955. április 11.-én fogadták el hivatalosan a Taekwon-do kifejezést Koreában.
