"A győzelemért az embernek tudnia kell mindenekelőtt önmagát legyőznie."
A taekwondo több mint 2000 éves múltra visszatekintő koreai eredetű harcművészet, mely napjainkra az egyik legismertebb és legnépszerűbb modern küzdősporttá fejlődött, és amely őrzi a harcművészetek legnemesebb hagyományait, a harci tudományok szellemét, és gondoskodik ezek életben tartásáról.
A taekwondo kifejezés három szóképből áll: a “tae” rúgást, a lábtechnikák összességét jelenti, a “kwon” a kéztechnikák összefoglaló neve, a “do” jelentése út, művészet. Szabadon fordítva: a lábbal és kézzel küzdés művészete. Ez az elnevezés több szempontból is jó választásnak bizonyult. Egyrészt hasonlít az ősi taek kyon elnevezéshez, így bizonyos szempontból folytonosságot jelez a régi és az új stílus között, másrészt, pedig híven fejezi ki a sportág jellemzőit.
A taekwondo azonban nem csak egyszerűen ütés és rúgás, nemcsak önvédelmi rendszer vagy küzdősport, hanem ennél sokkal több. A koreaiak megközelítésében életút, életforma, mely célja, hogy a taekwondo gyakorlása révén harmonikusan fejlődjék a szellem, a lélek és a test. Övszínek magyarázata:
Fehér öv: Az érintetlenség és gyermeki tisztaság szimbóluma. Utal arra, hogy a kezdő taekwondos még nem rendelkezik komoly taekwondo tudással.
Sárga öv: A földet szimbolizálja, melyben az elültetett növény kicsírázik, és gyökeret ereszt. Így rögződnek a tudás alapjai is a taekwondosban.
Zöld öv: A növényt, növekedését szimbolizálja. Jelzi, hogy a technikák is igazi fejlődésnek indulnak.
Kék öv: Az eget szimbolizálja, amely felé most már terebélyes faként tör a növény. Utal a mind magasabb taekwondo tudásra.
Piros öv: A tűz, a vér és a veszély szimbóluma. Emlékezteti a tanítványt, hogy most már óvatosan kell bánnia megszerzett taekwondo tudásával, de figyelmezteti ellenfelét is, hogy maradjon távol!
Fekete öv: Szimbolizálja a félelmetes és kiismerhetetlen harcmodort. Ellentéte a fehérnek. Az elmélyült és mesterfokú taekwondo tudást jelzi.
Technikák
1.Bázis technika
A tradicionális harcművészetek Alfája és Omegája - így a Taekwon-do tanulásának is soha el nem hagyható alapja! Időről időre tudás szinttől függetlenül, az alapvető állásokat, kéz és lábtechnikákat mindenkinek újra és újra gyakorolnia kell! Az edzéseken a bázisok csoportos képzése kötött formában, helyben vagy mozgásban, partner segítsége nélkül történik. Az intenzív gyakorlás és nagy ismétlésszám nyomán kialakul az erő fókuszálásának képessége, javul a koordináció, az egyensúly és térérzék, fejlődik az általános mozgáskultúra. Folyamatosan tökéletesednek: gyorsabbá, pontosabbá és hatásosabbá válnak az egyre magasabb szintű támadó és védekező technikák.
2. Formagyakorlat. (Versenyszám)
Az erőteljes dinamizmussal, egyedül végzett formagyakorlatok, különböző irányokból támadó képzelt ellenfelek leküzdését jelképezik előre meghatározott technikákkal. A szimmetriára épülő mozgássorozatokban, pontosan kidolgozott koreográfia szerint, ütések, hárítások, rúgások, ugró ütések és ugró rúgások logikus kombinációi váltják egymást. A Taekwon-doban összesen 24 kötelező formagyakorlat van, melyek a nap 24 óráját, vagyis magát az életet (az élet állandó körforgását) szimbolizálják.
Összesen 24 Tull - formagyakorlat van az ITF taekwondoban. Ezeket Choi Hong Hi nagymester tervezte és alkotta meg. A tull-ok elnevezéseikkel emléket állítanak a koreai történelem egy-egy kimagasló alakjának, hadvezérének, államférfinek, vagy éppenséggel ismert tudósnak, filozófusnak, nemzetközi költőnek stb.
A 24 tulajdonképpeni tull-okat két előkészítő formagyakorlat előzi meg, melyek célja a tanulók alapvető koordináltságának kialakítása és az egyszerűbb technikák kétoldalas ismételtetésén keresztül rákészítés a nehezebb feladatokra. Ezek a négyirányú ütés (Sajoo Chirugi) és a négyirányú hárítás (Sajoo Makgi).
3. Formai küzdelem.
(Páros bázis, vagy küzdelmi helyzet gyakorlat). A bázis, illetve formagyakorlatokból átemelt támadás és védés minták, szigorú rend alapján előre-hátra haladásban, kötött formában történnek partner közreműködésével. Az idealizált gyakorlatokban előre elképzelt és megtervezett harchelyzeteket imitálva: egy-kettő-három, vagy akár több lépésben folyik az egyre nehezebb kombinációk fokozatos elsajátítása. A páros formai küzdelemben való jártasság lényegében a felkészítés utolsó állomása, mely után következhet a valódi szabad küzdelem.
4. Szabad küzdelem. (Versenyszám)
A Taekwon-do tulajdonképpeni végső célja, értelme, mely az igazi megmérettetést jelenti - kötetlen -"éles" harchelyzetben. A Taekwon-do gyakorlói a bázisok, formagyakorlatok és formai küzdelmek során beépült tudás birtokában próbálnak felülkerekedni most már kiszámíthatatlanul támadó ellenfelükön. A siker vagy kudarc azonban nem kis mértékben lelki tényezők és pszichikai felkészültség függvénye! A technikák elsajátítása ugyanis a harcművész útnak csak egyik állomása. A Taekwon-do tanainak 5. pontjában foglalt ún. "Rettenthetetlen küzdőszellem" nélkül nincs és nem is lehet igazi győzelem!
5. Önvédelem.
A haladók és mesterek gyakorolhatják elsősorban, hiszen a támadó ellenfél harcképtelenné tételéhez szükség van olyan technikai áttekintésre és harcművész előképzettségre, amivel kezdők még nem rendelkeznek. Célja a hatásos közelharc és "túlélő" technikák elsajátítása, melyek képesek elhárítani valós veszélyhelyzeteket. Lásd pl. fojtásból, fogásból, leszorításból szabadulás, támadás visszaverése szűk helyen zárt térben, védekezés hátrakötözött kézzel csak lábmunkával, egynél több ellenfél, ill. fegyveres támadó elleni hatékony küzdelem stb.
Ősi íratlan szabályok:
- inkább kitérni, mint elfogadni az értelmetlen provokálást, kihívást
- inkább lefogni, visszatartani, mint megsebesíteni
- inkább megsebesíteni, mint megnyomorítani
- inkább megnyomorítani, mint megölni
- inkább megölni, mint hogy téged öljön meg
6. Töréstechnika. (Versenyszám)
A Taekwon-donak igen fontos, nagy kihívást jelentő, látványos része. Valójában eszköz, mely művelőinek testi-lelki erejét, ügyességét, bátorságát és technikai tudását hivatott tükrözni. Napjainkra a küzdelmek már védőfelszerelésben, szigorú szabályok között folynak, ezért a Taekwon-dosok különböző szakítószilárdságú tárgyak törésekor mérhetik le egy adott technika tényleges pusztító erejét... A törésekhez használt végtagfelületek edzését, keményítését már fehér övtől el kell kezdeni és azután soha nem is lehet abbahagyni! A magas szintre edzett testrészek a tudományos elvekre épülő technikával ötvözve lenyűgöző teljesítményekre lesznek képesek. Így fejlődik pl. kezünk idővel életveszélyes "fegyverré", mely nélkülözhetetlen a törésbemutatóknál, de egyúttal hatásos segítőnkké válik a valódi önvédelemben és közelharcban is.
